Most fejeztem be két múzsa életrajzi könyvét.
Az egyik Csinszkáról szól, számomra egészen szimpatikus megközelítésben (jómagam ugyanis rajongója vagyok, és fáj, hogy annyit bántották szegény nőt, pedig ugyancsak nagy áldozatot hozott a haldokló, szifiliszes alkoholista zseni asszonyaként).
A másik múzsát, szégyenlem, de nem ismertem, bár az urától se sok verset olvastam. Maga a memoár kezdetben még lebilincselő, aztán kezd hiteltelen lenni, meg unalmas is, de valahogy megérte elolvasni Vajda Jánosné született Bartos Rozália, alias Rozmunda vallomását. (Itt egy jó kritika.)
Ti mondtátok