Felhívtam apu kezelőorvosát, élve az általa felajánlott lehetőséggel, hogy szívesen tájékoztat, és átnézi az egész eddigi anyagát. A pajzsmirigynél találtak valamilyen göbösödést, de ő határozottan állította, hogy nem rosszindulatú. A próféta szóljon belőle. Szegény apu kezd az állatorvosi lóra hasonlítani.

Holnap (vagy mikor) megkezdi a 3 napos rost mentes diétáját és tisztító kúráját, mert mégis csinálnak neki vastagbél tükrözést is. Szegény... tudni kell ám, hogy ottan az én szülővárosomban a bódítás nem divat, de apu zokszó nélkül viseli a vegzálást. Meg persze gyomortükrözés, a Helicobacter pylori újratesztelése, mivel tavaly a háziorvosa ezt nem ellenőrizte vissza.

A hétvégére hazaengedték a szobatársait, akikkel jókat beszélgetett, így a magány miatt a hangulata megint padlózik. Délben nem is érezte magát jól. Na, pont ezért mondtam én a dokijának, hogy nem sok értelme van a hazamenetelnek, mert én nem tudok rajta segíteni, amikor panaszkodik, ráadásul már nem tudom eldönteni, hogy mi pszichés, mi valós, a kórházban pedig "kedvére" ugráltathatja a személyzetet. Már bocsánat, de hosszú távon marhára fárasztó, hogy azt hallgassam, hogy nincs jól, de nem tudja megfogalmazni a baját. És a nyomott hangulata pedig engem is lenyom, pláne, hogy előszeretettel rajtam tölti ki a bosszúját, hogy aztán másnap bocsánatot kérjen.

Nos, az élet apró örömei, hogy ma nem estig voltak előadások az egyetemen, így olyan IC-vel utazom haza, amin van wifi. Nem is tudom, hogy éltem enélkül! ;)