Na, addig téptem a szám mások háztartásvezetési szokásain, hogy olyan történt velem, ami még soha: megbuggyant a gulyáslevesem.
Vasárnap délután lett kész, mivel meleg volt a konyha is, nem hűlt ki csak reggelre, így akkor tettem be a hűtőbe. Hétfő délben melegítettem ki belőle egy adagot magamnak. Már akkor gyanús volt az íze, aztán a keddi ebédkor láttam, hogy tiszta buborékos a leves teteje és bűzlik. Kész, megromlott.
Nem tudok rájönni, hogy mégis hogy történt az eset. Biztos hideg vízbe kellett volna állítani a lábost főzés után, hogy gyorsan lehűljön, de az is lehet, hogy a hús nem volt tökéletes (pedig aznap vettem, a szavatossága még nem járt le)... Mindegy (egy frászt, 3 liter lecsós alapra dobott marhahúsos, csipetkés, finom zöldséggel készült gulyásom ment a WC-be), most már mindent lehűtök főzés után.
Így tegnap mehettem egy extra körre bevásárolni kora délután, mert délelőtt voltunk tejért, apróságért, direkt nem vettem főzéshez alapanyagot, mert azt majd másnap kell csak, de jó is nekem. Pácoltam csirkemelleket, hogy a játszóról hazaérve azokat bevágom a sütőbe, fürdetés végére kész is lesznek, a krumplipürét még délután összedobtam és rögvest lehűtöttem, gyerkőcnek az uzsijára lereszeltem a barackot és a kekszet, megfőztem a meggyes-gesztenyés csirkéjét vacsorára és már mehettünk is le sétálni.
Ma kaptam apró szemű fehér babot, majd veszek hozzá csípős száraz kolbászt, és akkor holnap babfőzelék lesz a belekarikázott kolbásszal, gyerkőcnek ebből nem adok, ő csak a vörös lencsét kapja hüvelyesként, ellenben be kéne próbálkoznom nála egy kelkáposzta főzelékkel, de azt úgy lenne jó csinálni, hogy a mienkből kapjon, mert úgy ízletesebb. (Igen, marhára parás vagyok az ilyen puffasztó ételekkel még mindig, ami egyszerűen röhejes. Időnként fenéken is billentem magam, hogy nem olyan kicsi már Pimpike, jó hogy nem emésztem meg helyette a kosztot.)
Ti mondtátok