Lassan félek bármi krumplis kaját adni a gyereknek, mert biztos marad benne egy incifinci darabka, és akkor jön az öklendezés. Már csak pár kanál volt hátra a kelkáposzta főzelékből, és akkor kihányta minimum a felét, mert kiköpni azt már nem, rágni, hát azt végképp nem, hányni, aaaazt igen! Tudom, nem tehet róla. De én se, hogy képtelen vagyok rávenni, hogy ne egyben nyelje le azt a rohadt kaját. Istennek hála, hogy még nem megy bölcsibe, bár néha már annyira szeretnék megszabadulni ettől az etetési rémálomtól. Hogy még mindig napi 2x turmixolok, külön kotyvasztok, nem tudok tisztességes friss gyümölcsöt adni, mert azokkal iszonyat sok meló van, hogy meg is egye (passzírozni, turmixolni kell, mert a reszelt nem mindig jön be). A kenyérhéjjal próbálkozik, a nektarinnal haloványan próbálkozott, de ezek egy-egy falatnak elegendő mennyiségek, harapni tud, rágni nem akar. Egyébként meg dobálja a kaját, amit én nem engedek, a kaja ugyanis nem játék, ha ezt csinálja, mehet is el az asztaltól.
És mindig azt kapom válasznak: majd megtalálja magának azt, amit nagyon szeret és akkor úgy fog rágni, mint a hód... De addig én megőszülök és megbolondulok, mert ez a próbálkozós szenvedés már a ht. bevezetésekor is az agyamra ment. Basszus: a gyerekemnek a fejlődésében van legalább egy olyan terület, ami nem a szopásról szól??? Szerintem nincs. És látom a többi kölyköt (ő is látja a többieket), olyan szépen majszolnak pedig nekik is csak metszőik vannak. Tudom, hogy mindenki engem tart hibásnak, mert lusta vagyok a gyerekkel kísérletezni. Ha igazán lusta lennék, akkor csak 5 hónaposoknak való üveges kaját kapna, nem szarakodnék a konyhában, nem mosogatnám a turmixot, nem vadásznám a krumplimaradványokat. Mellesleg a múltkorában a tök homogén bonyogitól is öklendezett - azt se tudtam mire vélni. A végén tényleg kivizsgáltatom...
Ti mondtátok