A hétvégén fogta magát a hátam, és elkezdett fájni, pontosabban szólva szúrni a lapockáim között. Ááá, majd kikattanik, gondoltam én, tekergettem, csavargattam a törzsem, aztán az esti fürdetéskor már alig vártam, hogy leülhessek, majd éjjelre annyira beállt, hogy alig tudtam szoptatni, mert hányingerem volt a fájdalomtól.

És már láttam magam előtt, hogy mehetek beutalóért a körzetihez, és akkor el is intézhetném, hogy ne a 2 kerülettel arrébb székelő körzetihez tartozzam, hanem a szomszéd házban lévő rendelőből válasszak magamnak új háziorvost. Aztán időpont kérése a reumán, gyógytorna, masszázs, UH és elektromos kezelés, a gyerekre meg nem tudom, ki vigyáz... Istenem, ez a legborzalmasabb az anyaságban, hogy nem lehetek beteg, mert akkor mi lesz a gyerekkel.

De mielőtt még a temetésemet kezdtem volna szervezni, gondoltam, beveszek egy Panadolt. Aztán közben az is eszembe jutott, hogy a kölyök Chamomillája közelebb van, hátha nekem is jó...

5 perc se telt el a bogyók elszopogatása után, és végre tudtam anélkül feküdni, hogy ne érezzem azt a masszív fájdalmat, amitől már ordítani tudtam volna. Másnap még 3x vettem be 5 golyót és kész, ki is kattant és már egyáltalán nem is fáj. Marha nagy szerencsém volt, hogy eltaláltam a szert. (De a háziorvost tényleg közelebbire kéne cserélni... bár ha sokáig húzom, a gyerek elég nagy lesz és simán megoldják az apjával a dolgokat.)