12,3 kg és 89 cm.

Összetett mondatokban is beszél, nagyon sokszor idézetekkel tarkítja a mondandóját. Már használja az "a" névelőt, de az "én" továbbra is engem, azaz az anyját jelenti, a "te" pedig önmagát. Remek a memóriája, oldalakat idéz a Boribonból (egyik kedvence), ráadásul beleviszi a humort is, és más hangon szól Boribon meg Annipanni (ezzel engem utánoz). Kisegít, ha én elakadok valami versben, mondókában. Egész nap beszél, iszonyatos elánnal. Nem szakítjuk félbe, megvárjuk, amíg a végére ér a gondolatának.

Lassan minden porcikáját meg tudja nevezni és mutatni, a bokacsontig bezárólag (a homloklebenyt nem tanítottam neki). A színeket 99,9%-os biztonsággal beazonosítja, nemcsak a kék-piros-sárga alapokat tudja, hanem a lilát is, vagy ha egy sárga és egy narancs színű valami van előtte, akkor korrigálja, hogy ez citromsárga, az narancssárga. Egyébként egy élmény volt ezt a folyamatot is megtapasztalni, ahogy újra és újra próbálta a fejébe vésni, hogy micsoda milyen színű. És mostanra már a közlekedési lámpák is felvillanyozzák, hogy amikor nekünk, gyalogosoknak zöld, akkor nagy izgalommal mutatja, hogy a kanyarodó autósnak meg piros-sárga, aztán zöld. A világ tele van csodákkal.

Elkezdett rajzolni, körök, vonalak, némi satírozás. Betartja a papír szélét. Legutóbb az apjának rajzolt kerékpárutat, közben mesélte, hogy most ott megy a bácsi biciklivel, most megáll... Kedvence a filctoll, meg a szappankréta, azok nagyon jól fognak. A gyurma tetszik neki, viszont ő maga nem dolgozik vele, nekem kell formáznom. (Ezt nagyon nem szeretem csinálni.)

Mesét olvastat magának. Sok mesét. Vannak leporellói is, ahogy haladunk a történettel, megbeszéljük, mik vannak a képeken. Végtelenített verzióban hallgatna Boribont és Kippkoppot, nem unja meg akár 3x egymás után se ugyanazt. Kipróbáltuk a diavetítőt (kb. 30 éves a szerkezet) is, teljesen elájult tőle, de nem bír nyugton ülni vetítéskor, folyton a gépet piszkálná, és a filmekkel szeretne játszani, így ezt most hanyagoljuk. Egyébként az én gyerekkori filmgyűjteményemet használjuk, ami szám szerint 164 db-os (büszke is vagyok rá, nagyon). A legnagyobb sikere az általa is ismert mondókáknak, verseknek volt, az új mesék nem kötötték le. Mondom, ez még korai neki.

Autózik, rámol, és képes 2 fésűvel megy 1 papírdobozzal elszórakozni 1 órán át. Aztán van egy színkeresős játéka, a Junior Colorino, azzal most már egyedül is elvan, és egész ügyesen próbálja maga kirakni a formákat. Inkább az izgatja, hogy a fellépővel eléri a DVD-t és azt kapcsolgatja, vagy a könyvespolcot túrja szét, meg a konyhaszekrényben kotorászik. Közben mondja-mondja-mondja a kommentárt. Hogy felmegy a mittoménmi valahova, meg most megkerüli a nemtommit. Idézni nehéz, de nagyon szórakoztató leskelődni utána. Az egyik bádogbögrém a használt elemes kuka, abba rámolja a kimerült elemeket (ő találta ki). Ilyenekkel szórakoztatja magát. Most kezdték el érdekelni a zenélő-beszélő játékok (zenélő mesekönyv, beszélő sütis bödön, tanuló kutyus és hasonszőrű borzalmak). Imád képeket nézni a számítógépen, kukákat, metrókat, meg a család tagjait. Ja, imád utazni: inkább menjünk metrózni, és szálljunk ki a Klinikáknál, mert ott piros az oszlop, de ne menjünk a játszótérre.

Segít. Mindenben. Nekünk csak meg kell találni azt az apró tevékenységet, amivel ő hozzájárulhat a munkánkhoz. És ha megfeledkezünk róla, akkor jön az ordítás. Ezek a hisztik nem összetévesztendők az utcai harcainkkal. Néha nem tudom, mi a baj, és mostanában már hajlandó elárulni, hogy miért is visít. Pl. most jöttem rá, hogy amikor a folyosó ajtaját nyitom, akkor kérni kell, hogy segítsen ő is nyitni (tulajdonképp semmit nem tud segíteni, mert a fogantyút 1 ujjperccel éri el), mert ha hagyom, hogy hozzáérjen az ajtóhoz, akkor üdvözölt képpel vágtat be, hogy ebben akkor most ő is benne volt, már ő is nagyfiú. Így ágyazunk, teregetünk, takarítunk, mosást pakolunk be. És már segít főzéskor bedobálni a lábasba a hozzávalókat, elpakolja a lisztet, becsukja a hűtőt. Viszont nem hajlandó önállóan enni (ebben szerintem az érzékelési zavara is szerepet játszhat, hogy nem érzi rendesen a kanalat a szájában stb.) - de engem most ezek a mit nem csinál témák nem is érdekelnek, majd amikorra megy óvodába, megtanulja. Kinyitja az ajtókat, már a bejárati ajtót is, most már arra is kell figyelni, hogy ha tusolni megyek, akkor a legfelső zárral is bezárjam, különben kiszökhet a körfolyosóra (ez az átka annak, hogy belül a középső zár egy beépített forgó gomb).

Egyelőre kétkezes (vicces, amikor egyszerre 2 krétával rajzol), domináns a bal, azzal talán még mindig ügyesebb is, de korai határozottan kijelenteni. Mi viszont ezt az ő különlegességének tartjuk.

Lépcsőn olykor már nagyfiúsan, váltott lábbal jár, pláne ha a kezem fogja. Leugrik kb. 15 cm magasról, annál magasabbról még fogja a kezem. Ma pl. már fölfelé is próbálkozott ugrani, szerencsére az csak egy 5 centis magaslat volt. Elkezdte a focizás is érdekelni, de egyelőre nem viszi túlzásba. Szeret hintázni, mászkálni, futkározni, bohóckodni. A kismotort tudja irányítani, de nem köti le. Fel tud mászni a létrán, de nem érdekli. A csúszdára felmegy, de nem mer lecsúszni. Még a legkisebbről sem. Bukfencezik, de még csiszolja a tudományát.

Idegenektől nem fél, szívesen beszélget másokkal. Néha nem érti, hogy miért kérdeznek tőle hülyeségeket, amikor nyilvánvaló, hogy a következő oszlopon van a piros virág, de azért válaszol, csak ott az ő arcán az is, hogy hát még ezt se tudod, nyanyuskám!? A gyerekekkel a játszótéren kergetőzik. Néha vadul, de amúgy mondja, hogy nem nyúzzuk a gyerekeket, kikerüljük a felnőtteket. A bölcsődében biztos, hogy verekedni fog, pláne, ha vitás eseteknél nem kompromisszumot kötnek, hanem az egyik félnek kedveznek csak - az ő kárára. Olyankor repülnek a tárgyak. Majd a gondozónőt felkészítem.

A rágást most hagyjuk. Nyelvtornázunk, masszírozom, megfelelő gumicsövet kajtatok neki a rágás gyakorlásához. Amúgy jó étvágyú gyerek, csak a dackorszak miatt sokszor betyárkodik. Leül az asztalhoz és közli: "biztos nem kéred". Mondom neki, jó, megeszem én. 2 falat után elkezd háborogni, hogy "te is kéred". Akkor még nem szabad megkínálni, várni kell a következő könyörgésre és ha akkor nyújtjuk a falatot, enni fog. Ha meg nem, akkor se hal éhen. Reggelire 2,5 dl gyümölcsjoghurtot eszik 4 beléje reszelt biskottival, búzakorpával. A tízórai kint ér bennünket, olyankor krékert, babapiskótát kap. Ebédre húsos főzelék, húsos zöldségszósz barna rizzsel/tésztával vagy gyümölcsmártás van, de akár a pörköltet is elfogadja rizzsel. Aztán desszertnek  gyümölcsös túróhabot kap, vagy minijoghurot.  De amióta csak saját főzésű kaja van, nem nagyon kér desszertet, mert tulajdonképp egy felnőtt női adagot berámol. Uzsonnára 2 gyümölcsöt pépesítek (pl. alma és 4 nagyobb szemű szilva, alma-barack, alma - 10 szem szőlő, negyed sárgadinnye, alma-körte). Vacsora ugyanaz, mint délben. Na jó, annyiban más, hogy vacsorára főzök frisset, de 2 adagot és másnap délben eszi a második felét. Bizonyos időkben sok desszertet kér, most épp alig. Már nem parázom rajta, amikor szüksége lesz a szervezetének a plusz kalciumra, biztos, hogy kéri a joghurtot. De gyarapszik, növekszik, biztos elég tápanyaghoz jut.

Önállóan alszik el, átalussza az éjszakát. Este max. 9 -kor kerül ágyba, reggel 7 körül ébred. Délután max. 1-kor fekszik le és 3 után ébresztem. Nincsenek meccsek. Most éppen. Viszont rácsos ágyban alszik, mert még nem jutott eszébe kimászni belőle. Fogalmunk nincs arról, milyen legyen a következő ágya - rengeteget töprengünk rajta, és én addig örülök, amíg nem kell cserélni, amíg alszik egész éjjel. 26 hónapon át ingáztam éjszaka, most nagyon nem akarok ezzel foglalkozni, a pisilni kell, szomjas vagyok, félek, idebújok, odafekszem izékkel.

16 foga van, az alsó 2 szemfoga 3 hónapon át próbált meg áttörni - minden éjjel aludt, mint a bunda, rohadtul nem zavarta. Én csak napi 1x mosom a fogát, este, elektromos fogkefével, alaposan. A tea az egyetlen káros szenvedélye, de nem lóg az üveg a szájából se éjjel, se nappal.

Tekintettel a bölcsődei beszoktatás közeledtére, elkezdtem adagolni a multivitamint és a homeós immunerősítést. Reménykedem.