Tartozom egy születésnapi beszámolóval, csak nagyon nem érek még rá. Pimpikém lábadozik, csütörtök éjjelre lázasodott be, másnap a dokker megerősítette az én diagnózisomat: tüszős mandulagyulladás, orrmandula-gyulladás. Ilyen még nem volt neki, most már ezt is megtapasztaltuk. Az idei év nem tudom hanyadik antibiotikumos kúráját tudja le szegénykém, megy a hasa tőle és emellett szobatisztul úgy, hogy legszívesebben nem kakálna sose, hanem visszatartja. Agyrém, remélem, 1 hónap és ezen a kakálási nemakaráson túl leszünk. Az Ospen mondjon le, hogy 2 órás csúsztatással adhatok be mellette lázcsillapítót. Kész logisztika volt a gyerek gyógyszerelése, 38,7-tel kel egyik reggel, akkor ment a kúp, az antibiót csak 2 óra múlva adhattam be. De volt olyan, amikor az Ospent már megkapta, a láza meg kúszott fönek (a hűtőfürdő felejtős, szegény gyerek úgy vacog ruha nélkül, hogy inkább hagyom a fenébe, olyan típusú lázas, mint az apja). Aztán 2 órát nagy nehezen kibekkeltünk, szegény kölyök ivott, meg feküdt és bújt hozzánk. Úgy főztem az ünnepi ebédet, hogy ő ült a pulton aléltan, 20 mp-enként összebújtunk, különben sírt. Csak én kellettem neki, senki más. És ilyen állapotban volt a szülinapi parti. Túlélte mindenki.

Mostan megyek, mert szerintem kering bennem egy vírus, fáj minden tagom, és hányingerem van. Biztos jót tesz a kialvatlanság, mert szegény gyerek lázálmokkal küzdött, meg a horkolása miatt nem tudott pihentetően aludni. Hát a horkolásban a részeg matrózt megszégyenítő gyerekem mellett én se tudtam aludni, a vackalása miatt meg pláne. Szóval most megyek aludni.