Április 16. Azóta Pimpi cumi nélkül alszik. Most már ki is dobtam az összeset, a bölcsődeit is begyűjtöttem, nehogy valaki véletlenül beerőszakolja a gyerek szájába, mert elfelejti az intésem: cumit ne! Ha felesleges is volt az orrmandula műtét, ennyi hasznot látunk belőle (az ár-érték arányt ne feszegessük, elég kegyetlen cumitlanítási ötlet lenne). Szóval akkor, hogy kómásan sírt a műtét után, és kért volna cumit, de megértette, hogy nem szabad, és picit hőbörgött miatta, de elfogadta, utána elaludt. Majd még este is megemlítette, meg pár alkalommal felhozta későbbi alvásokkor, hogy kéri a világítós cumiját, de mindig elmagyaráztam, és ő minden alkalommal okosan meghallgatta, hogy nem szabad, mert a sebének árt vele, vérezni fog. Amikor 10 nap múlva újra előhozta a témát, akkor már azt válaszoltam neki, hogy minek neki cumi, hiszen már egy ideje nélküle alszik, ő nagyfiú, oviba fog járni, nem kell az a cumi. Mindig választ magának valami alvós tárgyat, ami vigyáz majd rá, meg a törlőkendőjét viszi magával, aztán bebújok mellé, elalszik pár perc múlva, és akkor kijövök. Ilyenkor ha fal is ébred, csak szól, hogy az ajtót ne csukjam be, aztán már újra álomországban van. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megy, de akkor ezt is kipipálhatjuk.

Visszatérve a nyitott ajtóhoz: egy ideje nem elég neki az éjszakai jelzőfény a konnektorban, be van kapcsolva egy halványkéken világító kislápa is, és nyitva az ajtaja. De így is nagyon sok esetben ébred fel éjjel, szól, átmegyek érte, áthozom magunkhoz (nem, ő egyedül nem jön, menni kell érte), ő bevackolja magát valamelyik szülő hasához, aztán alszik reggelig. Lassan úgy vagyunk Mr. Doe-val, hogy ha nem jön át a hálótárs, hiányzik a kis puha teste, és rossz az éjszakánk nélküle.