Apuék bankszámlája körül az ügymeneti saga már-már a tragikomédiát súrolja. Kezdtük azzal, hogy szegény anyu amíg a kórházban haldokolt feküdt, jött az értesítés, hogy elkészült az új bankkártyája. Felvenni már nem tudta, de a mennyekben amúgy sincs plasztikra szüksége. Mentünk, hogy bejelentsük, a tulajdonos elhunyt, nem kell a kártya, s megkérdezzük, mi a teendő ilyenkor. Az eredeti halotti anyakönyvit meg a hagyatéki végzést kérték - hogy ehhez az minek... mindegy, ez az OTP, ha valaki beléjük veti bizalmát, s hozzájuk tolja talicskával a pénzét, vessen magára ügyintézéskor. A hagyatéki tárgyalás még a határban se volt ekkor. Értheteten, hogy végül mi vezette az ügyintéző kezét, a lényeg, hogy felfüggesztette a kártyát. Nem törölte, felfüggesztette. Ezt, s ennek jelentőségét a tárgyalás után ismertük meg, amikor szerettünk volna egy meghatalmazást is leadni, hogy ha apu kórházba kerül, én is hozzáférhessek a pénzhez. Nem lehetett, mert anyu kártyája még aktív volt - mivel a gondos bocsok nem törölték, hanem felfüggesztették -, ahhoz pedig 24 óra kell, hogy törlődjön, s csak utána lehet a számlához hozzárendelni az új meghatalmazást. Ezt úgy adta elő az otp-s, mintha a mi vétségünk lenne. Én meg bepöccentem, mert 250 km-t nem teszek ám meg mindennap, hogy ügyeket intézhessek, pláne ritkán sikerül hivatali időben hazaérnem. Ezért elkezdtem ütni a vasat. A nonszensszel kezdtem, és a halottgyalázó kérdéssel folytattam: mit gondoltak, édesanyám feltámad menet közben? Bár úgy lenne, de ez nem jellemző - válaszoltam is meg gyorsan, s tudom, hogy görény voltam, meg nem ez a nő volt hibás, hanem egy másik, mert mindig másik csinovnyikkal kell tárgyalnunk. De akkor már mindegy volt, mert a lovak béborultak a szürkeállományomba. Így aztán konokul hajtogattam a magamét, mert nem akartam elhinni, hogy ha engem ott apu meghatalmaz, abban a hivatalos helyiségben, egy hivatalos személy előtt, akkor azt miért nem lehet papírra vetni, hogy majd a következő napon felvihessék a rendszerbe. Végül a nő mégis talált megoldást, nagyjából azt, amit én is javasoltam. Igaz, apunak azért vissza kellett menni másnap (azaz hétfőn, mert a tárgyalás pénteken volt). Ekkor mondta a néni azt, hogy gáz van, elszállt a gépből az aláírás mintám. Üzente nekem, hogy menjek be bármelyik fiókjukba, és adjak ott le egyet. Mikor apu mesélte, csak annyit tudtam erre mondani, hogy ami nincs, az nem tud elszállni - a nő ugyanis nem íratott velem alá olyan kutricás papírt... Hogy direkt, nem tudom, de  ez már nagyon szánalmas. Elmentem a közeli OTP-be, vártam, aláírtam, és akkor jött a végső mondat: kb. 2 hét a beszkennelése. Mit is mondhatnék erre? OTP.