Már nyilatkozni kell a kisdedóvóban, hogy június 20-tól megy-e a gyerek, vagy sem, mert csak összevont csoportok lesznek, és azt nem szereti mindenki. Én még nem tudom, mi tévő legyek. Mert ha nem lesz melóm, akkor nem gond, én leszek a felvigyázó. De ha közben mégis felvesznek valahova, mert pl. most is döntésre várok, mivel az egyik ismerős anyuka beprotezsált, dolgozik a gépezet... Aztán itt van a reumatológiai beutalóm is. A gyógyszereket szedem, lassan a kúra véget ér, hatásuk zéró, egyre valószínűbb, hogy az ujjaim nem a degenerált nyakcsigolyáim, hanem a könyököm miatt zsibbadnak, alagút szindróma lesz ez, és ha nem tudják fizikoterápiával feloldani az idegköteget a nyomás alól, akkor szteroid injekció az ízületbe, vagy műtét. Egyik jobb, mint a másik. Viszont csinálni kell valamit, mert a hosszú nyomásalattiság vége nyögés, akarom mondani, maradandó károsodás (bénulás) lehet.
Még szerencse, hogy a nagyszülők boldogan vállalják az unokát. Szerintem neki is ez lenne a legjobb élmény, többet tanulna, fejlődne vidéken, friss levegőn, nyugiban, mint az összevont csoportban. Mert remek ovink van, komolyan, de a nagyokkal való együttlét nem éppen jó hatással van rá - a minap szépen bemutatta Pimpi, hogyan bokszolja meg a másik gyereket. Ezt biztos nem itthon látta, tévében sem, kizárásos alapon a nagyoktól ismeri a meggyomrozás művészi kivitelezését (végtelenül vicces látvány volt, ugyanakkor a föld is megnyílt alattam, úgy szégyenkeztem).
A kérdés az, hogy a gyerek miként viselné azt, ha csak hétvégéken látna bennünket. Tudom, amíg nem próbáljuk ki, nem tudjuk meg. Minden tekintetben ki merem adni a gyereket a kezeim alól. Szoba- és ágytiszta, megbízik a nagyszüleiben, szót is fogad nekik, pláne, ha én nem vagyok jelen. Most is alig bírja kivárni, hogy péntek legyen, és utazzunk a mamához. Önálló gyerek, kialakult napirenddel, s ha azt tartják nála, akkor kiegyensúlyozott. Csak még ilyen sokat nem volt tőlünk távol. Huhh, pedig én erre hajlok és ezt egyszer meg kell lépni.
És ez most derült ki. Eddig csak az augusztusi zárás idejére kellett mátrixolni, erre most még plusz 4 hét. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Inkább ez, mint a gégé... ki se mondom, nem is akarok hallani légutakról. Inkább más utakat tervezek. :)
Ti mondtátok